Print logo

; Attila Terbócs; WIKIMEDIA

Könyvismertetés

Sallai János, „Egy idejét múlt korszak lenyomata” . Alcíme: „A vasfüggöny története”. Kiadta a Hans Seidel Alapítvány 2012-ben.

Dr. habil Sallai János egyetemi docens, nyugállományú határőr ezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója. Tanulmányai, életútja, eddigi tudományos munkássága, publikációi egyenesen vezettek új könyve megírásához és megjelenéséhez.

A szerző határőr hivatásos tiszti pályára készült. Határőr szakon végezte el a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát 1982-ben és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát 1992-ben. 2006-ig, szolgálati nyugdíjba lépéséig, hivatásos tisztként dolgozott különböző munkakörökben, többek között a katonai főiskola Határőr Tanszékén is 11 évet töltött el tanárként. Mindezek magyarázatot adnak az államhatár története iránti érdeklődésére, a témával kapcsolatos publikációira. Egyetemi doktori értekezését megvédte 1994-ben és dr. univ fokozatot szerzett, majd a PhD cím elnyerésére került sor 2002-ben Debrecenben az egyetemen. Ugyanitt habilitált hat évvel később.

Nagyszámú publikációja közül megemlíthetünk néhányat melyek kapcsolódnak az államhatár kérdésköréhez:

  • Az elektromos jelzőrendszer, Szentendre. Főiskolai Közlemények (KLKF) 1996.
  • Az osztrák-magyar határ története. Sopron. Soproni Szemle 1996/4
  • Szomszédságban egy évezrede (az osztrák-magyar határ történetének áttekintése) Bécsi Napló, 2001
  • Az osztrák-magyar határ kijelölése utáni problémák rendezése, In: Tér és Társadalom 2003/4. XVII. évfolyam. pp. 157-171.
  • A magyar vasfüggöny története, Magyar Rendészet IX évf. 1-2 szám, pp 120-128.

A Tisztelt Olvasó számára határozottan tudom ajánlani az új kiadvány elolvasását. Azok számára is akik az eseményeknek valamilyen módon tanúi, résztvevői voltak. Az egykori határőrök szintén találhatnak benne ismeretlen adatokat melyek eddig a levéltár dobozaiban várták, hogy valaki rábukkanjon és feldolgozza azokat. A fiatal korosztály pedig meggyőződésem szerint most tarthat a kezében először egy olyan anyagot mely átfogóan bemutatja ennek a letűnt határőrizetnek az emlékeit.

Az előttünk fekvő könyv nem egyszerűen az úgynevezett magyar vasfüggöny története. Amint olvasni kezdjük, azonnal tapasztaljuk, ennél lényegesen többről van szó és ez adja a feldolgozás egyik nagy értékét. Az elbeszélésre és bemutatásra kerülő események tulajdonképpen öt-hat szálon futva egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve szemléltetik több mint fél évszázad határőrizeti helyzetét az osztrák-magyar államhatáron, esetenként kitekintve hazánk más határaira is. A szakmai fonal hátterében felvázolásra kerül az éppen aktuális politikai helyzet, az a kormányzati vagy párt megfontolás, amely a vonatkozó döntéseket éppen így hozta meg és hajtatta végre. Érezzük a határrendészeti szakma másodlagosságát ebben a kapcsolatban, ahol a mindenkori és többször is átalakult, átszervezett határőrség csak a végrehajtó szerepét testesítette meg. Az események harmadik szálát a határ mellett, annak két oldalán élők képviselik, hiszen minden intézkedés, változtatás az ő életüket befolyásolta, ismerjük be őszintén, sokszor hátrányosan. A szerző a történések ezen oldalát is pontosan láttatja az érdeklődővel. Olvashatunk a helyi lakosok mozgásának, munkavégzésének korlátozásáról, területek kisajátításáról, termőföldeknek a termelés alól történt kivonásáról. Átérezhetjük a gazdálkodók, egymással rokonságban állók problémáit, akik a háború előtti rendszerben szabadon mozoghattak az államhatár két oldalán, majd ez a lehetőség lezárult előttük. Az események feldolgozásához a szükséges mértékben nemzetközi kitekintés is kapcsolódik, érzékeltetve az aktuális külső problémák, mint a román gazdaság összeomlása vagy a keletnémet erjedés magyar-osztrák államhatárra gyakorolt hatását.

Külön pozitív vonásként emelhetjük ki egyes fontosabb történések bemutatását. Így az 1956-os események rendkívül sajátos határrendészeti következményeinek feldolgozását szakmai és emberi vonatkozásban egyaránt. Kuriózum a hegyeshalmi őrsparancsnok ekkor keletkezett jelentése melyre a szerző a kutatásai során az Országos Levéltárban bukkant. Ugyanígy rendkívül jelentősnek tekintem a Páneurópai Piknik teljes körű ismertetését, kialakulásának szemléltetését, a politikai háttér vázolását és az akkor ott tevékenykedők megszólaltatását. Értékes a történések szakmai szempontú ábrázolása.

A könyv fő tárgya a műszaki zár mely a magyar-osztrák államhatáron létesült. Tulajdonképpen több ilyen berendezés építésére is sor került, amiről általában a kívülállók nem tudnak, ezeknek csak időben utolsó tagja az SZ-100-nak nevezett Elektromos Jelzőrendszer. Az olvasó megismerheti az ötven év alatt alkalmazott rendszereket, az aknamezőket a különböző típusú aknákkal. Bemutatásra kerülnek a technikai-műszaki adatok, a kiegészítő eszközök melyek hatásuk növelését szolgálták, a folyamatosan változó határőrizeti módszerek. A könyv írója maga is szolgált a kerítés mellett, átérzi a sorkatonák és hivatásosok nehézségeit. Első kézből jutunk számtalan egyébként elvesztésre ítélt információhoz.

Külön történet és érdekesség a műszaki zár lebontásának eseménysora. Ennek folyamatát, összekapcsolva az akkori politikai helyzettel, az országon belüli és a nagypolitikai mozgásokkal, szintén megismerhetjük. A szerző roppant finoman érzékelteti a határőrségre nehezedett nyomást, a szervezet törekvését a külső elvárásoknak történő megfelelésre, a számtalan bizonytalansági tényező előre biztosan ki nem számítható hatását.

A műszaki rendszer ábrázolása mellett a magyar osztrák államhatár történetéről, megjelöléséről és a határrend mibenlétéről, a határesemények kivizsgálásáról szerezhetnek ismereteket a laikusok a helyzet jobb megértése céljából.

A kötet irodalomjegyzéke jelzi a szerző széleskörű kutatómunkáját és inspirál minket a forrásul szolgált kiadványok feldolgozására. A kapcsolódó publicisztika felkutatása és elérhetővé tétele magában is jelentős teljesítmény. A könyv olvasmányos, ugyanakkor a speciális határőrizeti szakkifejezések „fűszerezik” a mondandót, tükrözik a szerző eredeti foglalkozását és még hihetőbbé teszik az elhangzottakat az érdeklődő számára.

A kiadvány sajátossága a háromnyelvű magyar –angol - német szövegmegjelenítés mely igen ritkának és kiemelkedően hasznosnak mondható. A színvonalas tükörfordítások a magyar nyelvet nem beszélők számára is elérhetővé teszik ezeket az információkat, növelve a mű nemzetközi értékét és remélhető elismertségét. Tudva, a magyar nyelvet nem beszélő külföldi érdeklődők milyen nehezen jutnak a könyv tartalmát is kitevő speciális magyarországi ismeretekhez, azonnal el kell ismernünk a háromnyelvű kiadvány készítésének eredetiségét.

A mellékletek eredeti fényképfelvételeket, alkalmazási vázlatokat, műszaki leírásokat tartalmaznak melyek érthetőbbé teszik a feldolgozott témát, színesítik a könyvet. A szerző saját felvételei határ menti létesítményeket, műtárgyakat ábrázolnak. A kiadvány formai tervezője esztétikus külsőt hozott létre háromnyelvű felirattal és az egykori vasfüggöny ábrázolásával.

Az írásmű bemutatása folyamán meg kell említenünk a bajorországi Hanns Seidel Alapítvány önzetlen segítségét mely a könyv kiadását lehetővé tette. Az Alapítvány korábban a határőrségnek is múlhatatlan szakmai támogatást biztosított, számtalan rendészeti kezdeményezést felkarolt.

Prof Fórizs Sándor